-
1 ἀρήϊος
ἀρήϊος, ion. u. p. = ἄρειος, Hom. oft, z. B. ἀρήια τεύχεα Iliad. 6, 340 ἔντεα 10, 407, ἄνδρες ἀρήιοι 13, 499, ἀρήιοι υἷες Ἀχαιῶν 4, 114, Αἴας ἀρήιος Od. 3, 109. Ἀστεροπαῖος Iliad. 12, 102, Ἀχιλλεύς 16, 166, Τυδέος υἱός Od. 3, 167, Μενέλαος Iliad. 3, 339, Πρωτεσίλαος 2, 698; – Her.; Aesch. Spt. 114; Pind. Ol. 2, 46; auch Alciphr. 3, 58.
-
2 Ἄρειος
Ἄρειος [ᾰ], ον, also α, ον E.HF 413 (lyr.); [dialect] Ion. [full] Ἀρήϊος, η, ον; [dialect] Aeol. [full] Ἀρεύϊος Alc.Supp.1a.10: ([etym.] Ἄρης):—A devoted to Ares, warlike, martial; in Hom., mostly of warriors,Μενέλαος Ἀρήιος Il.3.339
, al.;Ἀρήϊοι υἷες Ἀχαιῶν 11.800
, al.; of arms,Ἀρήϊα τεύχεα δύω 6.340
, cf. 10.407; the [dialect] Att. form only in the phraseτεῖχος Ἄρειον 4.407
, al.; also in Hdt., ἀρήιοι ἀγῶνες conflicts in real war, opp. γυμνικοί, 9.33;ὅπλον ἀ. 4.23
; of a man, as Subst., warrior, 6.98;Ἀθηνᾶ Ἀρεία OGI 229.70
([place name] Smyrna), cf. IG12(5).913 ([place name] Tenos): [comp] Comp. ἀρειότερος (q.v.) Thgn.548 is prob. formed from ἀρείων, as χερειότερος from χερείων.3 Ἄρειον πεδίον, = Campus Martius, D.H.7.59, Plu.Pomp.53 (also name of a plain in Thrace, Plb.13.10.7); τῶν τελῶν τὸ καλούμενον Ἄρειον, = legio Martia, App.BC3.45; Ἄρεια, τά, = ludi Martiales, D.C.56.46.II = Ἄριος, Μάγοι καὶ πᾶν τὸ Ἄρειον γένος Dam.Pr. 125. -
3 δαίω
δαίω, brennen, anzünden; entstanden entweder aus ΔΑ'FΩ (das Digamma in ι übergegangen), oder aus ΔΑFΊΩ (das Digamma ausgeworfen); Wurzel auf jeden Fall ΔΑF-; durchaus verschieden also von δαίομαι »theilen«, Wurzel ΔΑ –. Das Digamma in δαίω »brennen« bezeugt z. B. die Form δεδαυμένος, μηρίων δεδαυμένων Simonid. (Amorgin.?) in Etym. m. p. 250, 18 und Cram. An. Ox. 1 p. 106, 4 (Bergk L. G. ed. 2 fr 30 p. 587); durch conj. hergestellt δεδαυμένον Callimach. epigr. 53; vgl. Hesych. δεδαυμένον· περιπεφλεγμένον; δάβελος· δαλός, Λάκωνες; Sanskrit. davas, dâvas = calor, ignis, s. Curtius Grundzüge d. Gr. Etym. 1 S. 197; wahrscheinlich sind δαίω »brennen«, αὔω oder αὕω nebst αὐαίνω oder αὑαίνω, εὕω, καίω (καύσω, ΚΑF-), dem Ursprunge nach identisch; vgl. λείβω εἴβω, δείλη εἵλη, δαήμων δαίμων αἵμων, δνόφος νέφος γνόφος κνέφας, μέλας μέλαινα μελαινός κελαινός, δᾶ γᾶ γέα γῆ γαῖα αἶα, Verwandt mit δαίω »brennen« auf jeden Fall δαΐς »die Fackel« und δαλός. – Transitiv. werden von δαίω gebraucht praes. und imperfect. activ.: Hom. πῠρ Il. 9, 211 Od. 7, 7; φλόγα Il. 18, 206, wie Aesch. Ag. 496; π ῠρ καὶ φῶς Ch. 864; übertr., δαῖε δ' ἐν όφϑαλμοῖς γλυκερὸν πόϑον, Verlangen aus den Augen leuchten lassen, Ap. Rh. 4, 1147. – In Prosa Dem. χώραν δαίοντος καὶ δενδροκοπέοντος in dem Psephisma der Byzantier 18, 90. – Intransitiv wird das medium gebraucht nebst perf. und plusquamperf. act. δέδηα ἐδεδήειν, = brennen, in Brand sein, in Flammen stehen, in Flammen gerathen, sich entzünden: Hom. Iliad. 18, 227 ἀκάματον πῠρ δεινὸν ὑπὲρ κεφαλῆς Πηλείωνος δαιόμενον· τὸ δὲ δαῖε ϑεὰ γλαυκῶπις Ἀϑήνη; vom Blitz Iliad. 8, 75 αὐτὸς δ' ἐξ Ἴδης μεγάλ' ἔκτυπε, δαιόμενον δὲ ἧκε σέλας; neben καίω Odyss. 5, 61 πῠρ μὲν ἐπ' ἐσχαρόφιν μέγα καίετο, τηλόϑι δ' ὀδμ ὴ κέδρου τ' εὐκεάτοιο ϑύου τ' ἀνὰ νῆσον ὀδώδει δαιομένων; Iliad. 21, 343 Ἥφαιστος δὲ τιτύσκετο ϑεσπιδαὲς πῦρ. πρῶτα μὲν ἐν πεδίῳ πῦρ δαίετο, καῖε δὲ νεκροὺς πολλούς: hier kann δαίετο Homerisch medium statt des activ. sein, Hephästos Subject zu δαίετο. – Soph. Tr. 762 ἐδαίετο φλόξ; λύχνοις ἅμα δαιομένοισιν Theocr. 24, 51. – Uebertr., δαίεται ὄσσε, die Augen funkeln, Od. 6, 132. – Δάηται. conjunct. aor. 2. med., in auffallender Verbindung, δάηται δαιομένη, zwei Mal dieselbe Stelle: μή ποτ' ἐπὶ Τρώεσσιν ἀλεξήσειν κακὸν ἦμαρ, μηδ ὁπότ' ἄν Τροίη μαλερῷ πυρὶ πᾶσα δάηται δαιομένη, δαίωσι δ' ἀρήιοι υἷες Ἀχαιῶν, Iliad. 20, 316. 21, 375. – Perf. u. plusqpft. act., intransitiv, übertr.: πυρὶ δ' ὄσσε δεδήει Iliad. 12, 466; μάχη πόλεμός τε δέδηεν Iliad. 20, 18, die Schlacht ist entbrannt; 35, wohl Tmesis; πάντῃ γάρ σε περὶ στέ φανος πολέμοιο δέδηεν Iliad. 13, 736, wohl Tmesis; τόσση γὰρ ἔρις πολέμοιο δἔδηεν Iliad. 17, 253; μετὰ δέ σφισιν ὄσσα δεδήει ότρύνουσ' ἰέναι, Διὸς ἄγγελος Iliad 2, 93, vergl. das Deutsche »ein Gerücht verbreitet sich wie ein Lauffeuer«; οἰμωγὴ δὲ δέδηε, hat sich erhoben, flammt auf, Odyss. 20, 853.
-
4 αὶ
αὶ, Dor. u. Ep. = εἰ; Hom. αἴ κεν (κε) = ἐάν, z. B. Od. 8, 496 αἴ κεν δή μοι ταῦτα κατὰ μοῖραν καταλέξῃς, αὐτίκ' ἐγὼ πᾶσιν μυϑήσομαι ἀνϑρώποισιν; Iliad. 16, 41 δὸς δέ μοι ὤμοιιν τὰ σὰ τεύχεα ϑωρηχϑῆναι, αἴ κ' ἐμὲ σοὶ ἴσκοντες ἀπόσχωνται πολέμοιο Τρῶες, ἀναπνεύσωσι δ'ἀρήιοι υἷες Ἀχαιῶν; auch mit dem Opt., Iliad. 7, 387 ἠνώγει Πρίαμός τε καὶ ἄλλοι Τρῶες ἀγαυοὶ εἰπεῖν, αἴ κέ περ ὔμμι φίλον καὶ ἡδὺγένοιτο, μῠϑον Ἀλεξάνδροιο; Od. 13, 389 αἴ κέ μοι ἃς μεμαυῖα παρασταίης, γλαυκῶπι, καί κε τριηκοσίοισιν ἐγὼν ἄνδρεσσι μαχοίμην.
-
5 ἀναΐσσω
A start up,μὴ πρὶν ἀναΐξειαν Ἀρήϊοι υἷες Ἀχαιῶν Il.4.114
; ὅτε δὴ.. ἀναΐξειεν Ὀδυσσεύς whenever he rose to speak, 3.216; of a spring, gush forth, 22.148: so in later Poets, μυελὸς στέρνων ἐντὸς ἀνᾴσσων springing fresh within the breast, A.Ag.77 cj. Herm., cf. Pers.96 cj. Brunck;ὀρθοὶ ἀνῇξαν πάντες E.Hel. 1600
; βωμὸς ἀνᾴσσων an altar rising up, Pi.O.13.107.—Rare in Prose,ἀναΐσσει νόσημα Hp.Prog.19
; ἀνᾴξας, of a hare, X.Cyn.6.17.2 c. acc., ἀναΐξας.. ἅρμα καὶ ἵππους having leapt upon it, Il.24.440.3 [voice] Act., cause to start up,ἀνήϊξεν δὲ φέβεσθαι Opp.C.1.107
.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀναΐσσω
Перевод: со всех языков на все языки
со всех языков на все языки- Со всех языков на:
- Все языки
- Со всех языков на:
- Все языки
- Английский
- Немецкий